„Valóság épül... kövekből, téglából, gerendákból, megfogható, látható anyagokból. De nem itt kezdődött. Nem a kövekkel, téglákkal, gerendákkal. A valóság építése nem velük kezdődött. Hanem álmaiddal. Mert a valóság álmokból épül. A te álmaidból. Az én álmaimból. Vágyainkból. Amit belül érzel, amit belül érzek, amit akarok, amit akarsz. Őszintén. Szívből. Szívvel. Önzetlenül. Ez a valóság alapja. Minden valóságé. Az álom. A tiéd és az enyém.”

Hercegnők vagyunk, a mi tündérmesénk is álmokból épül. Csodás, ámde egyszerű álmokból.

Álmaink főszereplője mindig ugyanaz. Egy szőke herceg, egy fehér ruha, virágok és a halálunk napjáig tartó mennyei boldogság.

Mind ezt akarjuk, bevalljuk vagy sem. Szívünk mélyén mind erre vágyunk. Egy szerető társra, aki egyben a legjobb barátunk is. Egy hercegre, akinek csak mi számítunk és mi vagyunk számára a minden. Ilyen egyszerűek álmaink.

Amit tiszta szívből szeretnél, megkapod. Csak tartsd ki az álmot és ne engedj belőle! Ragaszkodnod kell az álmaidhoz. Ha van egy kis időd, álmodozz tovább álmodról. Lásd magad előtt ahogy megvalósul, érezd a vele járó boldogságot, az örömöt. Hogy mit fogsz érezni, mikor álmod valóra válik.

Ne bizonytalanodj el, ne add fel! Álmodozz! Hidd, hogy megkaphatod. Amit igazán szeretnél és igazán hiszel benne, azt meg is fogod kapni!

Soha ne add fel, álmodozz tovább, mint 13 éves copfos éned!

„Tudod mi az, ami már nincs nekem?
Az idő.
Az a fajta felesleges és haszontalan idő fogyott el, amit eddig arra pazaroltam, hogy meglépd azt a bizonyos lépést. Megtanultam, régen rossz, ha valaki időt kér, ha várni kell arra, hogy tudja, én kellek-e neki. Nem akarom, hogy valaki gondolkodjon rajtam, hogy jó leszek vagy sem. Ez olyan, mintha bevásárolni készülne, de nem olyan terméket vesz, amit egész életében el tudna maga mellett képzelni, hanem olyat, ami egy időre jó lesz. Nincs szavatossági időm, s nem egy használati tárgy vagyok.
Mert aki igazán akar, az kimutatja, lépni fog, nem lesznek kifogásai. S akkor az idő, hirtelen új értelmet nyer majd az életemben.”

Kemény, de őszinte szavak!

Minden hercegnek meg kellene fogadnia... Ebben a pár sorban benne van minden, amit mi álmodozó hercegnők elvárunk egy fehér lovon érkező, szívünket elrabolni vagy épp összetörni készülő hercegtől.

Nem kérünk sokat: légy velünk őszinte, szeress, ha menni akarsz mondd, ne játszmázz, ne hazudj, ne keress ostoba és átlátszó kifogásokat.

Ha kellünk mondd és mutasd ki. Ha baj van, szólj és megoldjuk. Ha nincs megoldás arra is együtt kell rájönnünk.

Ennyi! Ez igazán nem sok! És személy szerint úgy érzem nem kérünk lehetetlent!

„Nem Párizst kéred…
És nem is Londont. Nem világ körüli utat kérsz tőle, és nem pálmafás szigetet. Nem toronyórát és nem láncot. Nem autót, nem villát, nem úszómedencét. Nem azt várod, hogy elhalmozzon. Nem azt, hogy valamit adjon. Nem azt, hogy VALAMIT. Hanem egészen mást. A mosolyát, a hangját, az érintését…
Őt.”

Csitáry-Hock Tamás

Egy igazi hercegnek az a dolga, hogy az egekbe emeljen, felvidítson, a szó jó értelmében bálványozzon, mindenre képes legyen érted, érted éljen és te érte! Ez egy igazi herceg dolga.

Ezzel szemben ott van a te drága barátnőd és az ő „hercege”!

Már 15 éve a hercege és nem hogy az egekbe nem emeli, de lehúzza a saját nyomorúságos szintjére, nem felvidítja csak bántja és megalázza, a kisujját sem mozdítaná érte, sőt csak kihasználja. Nem érte él és még csak emberszámba sem veszi néha! Ő mégsem képes szabadulni tőle...

Eljön az a pont, amikor szembesülsz vele, hogy bizony nem a te herceged a legrosszabb a fajtájából... Sőt, barátnőd hercege mellett a tiéd egy igazi angyalnak számít!

Miért nem tudunk szabadulni életünk romba döntőjétől?! Miért ragaszkodunk hozzá foggal-körömmel?!

Miért vonzódunk az olyan hercegekhez, akik nem érdemesek figyelmünkre?!

Úgy gondolom nem csak a pasi hibája ha megaláz, kihasznál, hazudik. A miénk is, mert hülye az a nő, aki ezt hosszú távon hagyja. De ezzel szemben ott van az a tény, hogy ha szerelmesek vagyunk nem látjuk hercegünk hibáit, nem látjuk, hogy ez nem az a tündérmese amire vágytunk... Vagy mi van olyankor, mikor pontosan tudjuk, látjuk és mégsem teszünk ellene?!

Azt hiszem mind pontosan tudjuk milyen egy olyan herceghez ragaszkodni, aki még figyelmünkre sem lenne méltó, mégis őt akarjuk. Mindegyikünk életében volt már ilyen mérgező kapcsolat... Van akinek több is kijutott...

De mikor barátnőd felad érte munkát, elmar maga mellől barátokat, mert nem lát mást csak őt, dühbe gurulsz! Dühös vagy, hisz 15 éve megy köztük ez a mérgező viszony! Mert ez nem kapcsolat, hanem viszony! Hiába próbálod évek óta felnyitni barátnőd szemét, lepereg róla minden. Egy idő után belefáradsz.

Az ő élete, az ő hercege, az ő döntése... Csak neked kell elnézni, ahogy tönkre teszi az életét...

… pedig néha jó lenne és azt kívánjuk, hogy álljon meg! Nem hosszú távra, csak egy kis időre míg összeszedjük önbecsülésünk és összetört szívünk darabkáit. Csak addig míg egy kis időre elbújunk toronyszobánk magányába, jól kisírjuk magunkból fájdalmunkat és összeszedjük maradék büszkeségünket. Csak egy pár napra, hogy ne kelljen emberek közé mennünk csalódottságunk, sértettségünk és fájdalmunk közepén, hogy ne kelljen a tengernyi kérdésre válaszolnunk és hallgatni az „ugye én megmondtam”, „pedig milyen jól indult” „annyira passzoltatok”, „annyira sajnálom” kezdetű monológok végtelen áradatát!

Barátaid szeretnek, és aggódnak érted, de sajnos ilyen helyzetben nem mérik fel azt a tényt, hogy te talán nem akarsz beszélni róla, és nincs szükséged a fent említett „együttérzésekre”.

És még rosszabb az a helyzet, mikor beszélni sem tudsz róla, hisz te magad sem kaptál választ vagy magyarázatot, hogy miért is történt ez így...

Igen, néha jó lenne megállítani az időt! De sajnos nincs rá mód, így szembe kell nézed naponta a való világgal! A mindennapok gondjai mellett kell összetört szíved darabkáit is összeszedned!

Nem egyszerű, de miután rálelsz a saját utadra könnyedén sikerülhet. Nem egyik napról a máikra, de az idő neked dolgozik. Senki sem várja tőled, hogy másnap már minden a helyén legyen... Találd meg a saját utad és ne térj le róla! Elesni az élet része, de újra felkelni az maga az Élet!

Talán kezdheted ezzel:

"Az vagy, akinek hiszed magad. Ne ismételgesd folyton, amit a "pozitív gondolkodás" hívei sulykolnak, hogy "igen, szeretnek, igen, erős vagyok, igen, meg tudom csinálni". Nem kell mondogatnod, hiszen ezt már tudod. (...) Ahelyett, hogy megpróbálnád bebizonyítani, hogy jobb vagy, mint gondolod, egyszerűen nevess. Nevess az aggodalmaidon, a bizonytalanságodon. Nézd humorral a gyötrelmeidet. Kezdetben nehéz lesz, de lassanként hozzászoksz." (Paulo Coelho)

„Nem akartam én beléd szeretni, feltételezem, hogy te sem határoztad el előre. De amikor találkoztunk, világos volt, hogy egyikünk sem ura annak, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, annak ellenére, hogy sok mindenben különböztünk, és ezzel valami rendkívüli, gyönyörű dolog vette kezdetét. Velem egyetlenegyszer történt ilyesmi, ezért van az, hogy minden együtt töltött perc oly mélyen az emlékezetembe vésődött. Soha nem felejtem el egyetlen percét sem.”

Nem akartam én beléd szeretni és te sem belém, hisz egy szakításon voltál túl és fájdalmát még őrizted szívedben. De amikor beszélgetni kezdtünk világossá vált, hogy egyikünk sem ura érzelmeinek és annak ami velünk történik. Hirtelen jött és nagy érzelmek voltak ezek. Engem megrémítettek, mert még soha nem történt velem ilyen azelőtt. Egymásba szerettünk. Legalábbis én beléd szerettem tiszta szívemből és ezzel valami gyönyörű dolog vette kezdetét. Velem most történt ilyen szerelem először az életben, ezért van az, hogy minden veled töltött perc oly mélyen az emlékezetembe vésődött. Minden egyes szavad, érintésed, tekinteted. Soha nem felejtem el egyetlen percét sem.

„Az élet néha nem engedi, hogy eldöntsük, kibe szeretünk bele, csak megtörténik.”

Hogy is kezdődött az én tündérmesém?!

Elég kurta-furcsán...

Nyár derekán egy napsütéses napon hercegem üzenetet írt... Egyik üzenet követte a másikat. Vicces volt, kedves és elragadó. Tetszett. De egy másik herceg jobban. Összeszedve minden bátorságom írtam a másik hercegnek. Vele is hosszas, éjszakába nyúló beszélgetésekbe kezdtünk.

Tökéletes ellentétei voltak egymásnak. Egyik egy elragadó, jóképű szőke, a másik egy félénk, nehezen barátkozó barna.

Szőke hercegem hamar elérte, hogy megnyíljak neki, barna hercegem nehezen nyílt meg nekem. Eleinte élvezetes és jó móka volt, hogy ketten udvarolnak, de tudtam, hogy előbb vagy utóbb, de választani kell! Mivel barna hercegem tetszett régebb óta, ő volt az „A” terv...

De történt valami! Szőke hercegem annyira levett a lábamról, közel engedett és közel engedtem, mint addig soha senkit. Elcsavarta a fejem, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Minden vele töltött perc maga volt a mennyország. Boldog voltam, mint még soha.

Adva egy esélyt barna hercegnek, elmentem vele egy randira. Csakhogy addig valami elkezdődött szőke herceggel... Elcsattant az a bizonyos csók azon a bizonyos padon... Barna herceggel a randi sem volt túl meggyőző, de riasztott a tudat, hogy bármit érzek a másik iránt szeptembertől tavaszig el fog választani tőle 200 km. Barna herceg itt lesz... Elérhető lesz.

A gondolattól, hogy szőke hercegem nemsokára távol lesz tőlem a nap minden percében görcsbe rándult a gyomrom és valami megmagyarázhatatlan félelem fogott el... A félelem, hogy elmegy és elveszik. Elveszítem, pedig minden porcikám érzi, hogy ő az aki kell! Végül mindketten éreztük és kimondtuk, amit addig csak szívünk mélyén mertünk. Másnap életem legvarázslatosabb estéjét töltöttük kedvenc helyemen a Balaton partján. Az az este... a mai napig beleremeg mindenem... a szúnyogok ellenére életem legcsodásabb estéje! Akkor, ott biztosan tudtam, hogy ő az, aki kell. Döntöttem! Nem volt barna herceg, nem volt senki más rajta és rajtam kívül! Csak ő, én és az eddig soha nem tapasztalt boldogság.

„Az én nagy döntésem az te vagy. Te vagy az, aki mellett ébredni akarok és akivel el akarok aludni, és minden mást csinálni e két dolog között. Mert végre választhatok, és én választok is. Én téged választalak...”

Én téged választottalak! Te voltál az én nagy döntésem!

Egy bizonyos kor felett őrültség hinni a mesékben?! Butaság azt hinni, hogy a te életed is alakulhat úgy, mint egy tündérmese?!

Ezek a gondolatok évekig foglalkoztatnak, de látod, hogy a környezetedben élő emberek sorra találnak rá saját hercegükre és megélik saját tündérmeséjüket, így neked is van okod a bizakodásra!

Igen, neked is jár a tündérmese! Neked is jár egy szőke herceg!

13 éves copfos éned csak álmodozott, tervezgetett, hogy mi lesz majd ha eljön Ő a fehér lován, felébreszt egy csókkal, te tökhintóddal begördülsz a templom elé, gyönyörű fehér ruhádban minden szem rád szegeződik és hatalmas mosollyal arcodon, repkedő pillangókkal a gyomrodban kimondod azt a két szót, ami egy életre hozzá köt. IGEN, akarom!

Aztán jönnek a kis szőke hercegek és hercegnők, és ti boldogan egymás mellett öregedtek meg.

13 éves copfos éned még csak egy gyerek és nem számolt az élet buktatóival és azzal a ténnyel, hogy az élet nem egy tündérmese! Azt mondják mindenért meg kell küzdeni és szenvedni! De vajon az igaz szerelemért és boldogságért is?!

Egy barátnőm szerint az igaziért nem kell... Kinek van igaza?!

Egy bizonyos kor felett átértékeled a kapcsolataidat és életed szereplőit! Már nem engedsz be akárkit életedbe, megválogatod a barátaidat! Csak valahogy a csalfa hercegeket nem sikerül jól megválogatni! Miért?! Mert kedves szavaikkal, charme-jukkal levesznek a lábadról, mert azt hiszed, hogy végre az a bizonyos szőke érkezett meg!

Egy bizonyos kor felett nem hiszel már a mesékben! Aztán jön A szőke, az a bizonyos szőke a kék szemeivel, és az elragadó modorával... És te újra elkezdesz hinni bennük! Hiszel, mert érzed, hogy ő az akiért megéri és újra hinned kell a mesékben!

Aztán persze csak úgy, mint a többi, vagy még aljasabban lerombolja életed meséjét! Elkeseredsz! Talán még sincs happy end. Talán 13 éves copfos éned álmai csak álmok maradnak!

Egy bizonyos kor felett már nem hiszel a mesékben, de szíved mélyén mégis csak az a 13 éves copfos kislány vagy, aki titkon mindig remél! Remél és továbbra is hisz a mesékben!

„Mikor a lelkem megtelik fájdalommal, akkor is mosolygok, mert így ezt a mosolyt látom visszatükröződni a körülöttem levő emberek arcán, s hamarosan már a lelkem is jobb kedvre derül.”

Bármilyen hihetetlen, de a fenti gondolatok igazak! Valóban működnek!

Tombolhat akármilyen vihar szívedben és lelkedben, ha mosolyogsz visszakapod a mosolyt és még a kedved is jobb lesz tőle!

Tapasztaltam!

Tudom, hogy nem könnyű ezt véghez vinni herceged nem túl férfias lelépése után, és minden egyes nap egy újabb, amikor úgy érzed megbolondulsz, mert nem tudod mi van vele, hogy telt a napja, hogy megy sora... Nem hallhatod azt a szexi hangot, ahogy búg a telefon túlvégén...

De ha minden egyes nap a történteken keseregsz és emészted magad attól nem lesz jobb! Nem lesz jobb és csak hasonló helyzeteket vonzol az életedbe...

Ezért hát, mosolyogj! Mosolyogj reggel a buszsofőrre, az utcán veled szembe jövő emberekre, munkahelyeden a kollégákra és a vendégekre! Meglátod egy idő után ez lesz a természetes állapotod és észreveszed, hogy csupa jó dolgot kapsz vissza az élettől!

Ha nem is hiszel nekem, érdemes kipróbálni! Egy próbát megér... Mi vesztenivalód van?! Ennél a helyzetnél már csak jobb lehet az életed...

Soha egy percre ne keseredj el, hisz csak az számít, hogy tudd, mit akarsz, és küzdj érte!

Aztán minden jön a maga idejében.

„Amikor két ember együtt növekszik, sokszor keletkeznek köztük szakadékok, mert nem tudnak lépést tartani egymással; mindenkinek megvan a maga haladási sebessége, a maga egyéni fejlődési üteme. De ha szeretsz, tudsz várni egy kicsit, amíg a másik beér, és akkor kéz a kézben folytathatjátok az utatokat.”

A szív egy nagyon törékeny kis ékszer! Ha repedés keletkezik rajt vagy meghibásodik nagyon nehéz belőle újra használható kincset készíteni!

Ha azonban valaki veszi a fáradságot, hogy összetört kincsed megjavítsa azért örökre hálás leszel neki!

Ha újra kezdhetnénk vajon másként csinálnánk dolgainkat?! Vajon nem ugranánk el?! Vajon nem hinnénk el minden egyes ígéretet?!

Kérdések... Mindig csak a kérdések!

Mikor kapunk válaszokat szívünk minden egyes kérdésére?!

Talán soha?! Talán egy napon minden értelmet nyer?! De mikor?! Mennyi ideig kell még várnunk?!

És hány hétvége kell még hozzá, amikor újra és újra megszakad?! Újra és újra széthullanak az összefoltozott darabkák...

„Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.”

A jó értelemben vett megszállottság néha jól jön, és elég érdekes dolgokat sodor az utadba!

Igaz, hogy amire sokat gondolsz, vagy ami gyakran kitölti gondolataidat az előbb vagy utóbb megjelenik az életedben!

Vicces, mikor olyan dolog jelenik meg benne, aminek bizonyos értelemben a megszállottja, rajongója vagy, de soha nem hitted volna, hogy ez alakot, formát ölt valaha is életed meséjében!

Aztán egy váratlan nap, mikor teljesen más gondolatok kötnek le már hetek óta, és a megszállottság már rég alábbhagyott, megjelenik!

Néha nem a legjobbkor jön, mert herceged árulása felülírja ezt a „jelenést”, de akár jel is lehet egy nálunk erősebb hatalomtól! Aztán, hogy te hogy értelmezed a jelet az csak rajtad múlik...

De mindenképpen bizakodásra ad okot és megerősít hitedben, hogy bizony nincs vége a világnak csak hinni kell, és nem félni nagyot álmodni!

A tanácsom tehát: merjünk nagyot álmodni! Ne féljünk, hogy túl nagy dolog! Olyan nincs! Amíg hiszel benne és foglalkoztat ez az álom addig minden esélyed megvan rá, hogy teljesüljön! Neked nem kell foglalkoznod a hogyan kérdéssel, nem szabad rágörcsölnöd! Álmodd meg a saját csodádat, mesédet, higgy benne és engedd szabadjára kívánságod! Ha eljött az ideje, megjelenik! Onnantól kezdve pedig a te kezedben van a döntés, hogy hogyan használod ki az élet adta lehetőséget!

Merjünk nagyot álmodni, mert csodák igenis léteznek és ezek a csodák mindenkinek járnak!

És vigyázz mit kívánsz, mert megkapod!