„Nem akartam én beléd szeretni, feltételezem, hogy te sem határoztad el előre. De amikor találkoztunk, világos volt, hogy egyikünk sem ura annak, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, annak ellenére, hogy sok mindenben különböztünk, és ezzel valami rendkívüli, gyönyörű dolog vette kezdetét. Velem egyetlenegyszer történt ilyesmi, ezért van az, hogy minden együtt töltött perc oly mélyen az emlékezetembe vésődött. Soha nem felejtem el egyetlen percét sem.”

Nem akartam én beléd szeretni és te sem belém, hisz egy szakításon voltál túl és fájdalmát még őrizted szívedben. De amikor beszélgetni kezdtünk világossá vált, hogy egyikünk sem ura érzelmeinek és annak ami velünk történik. Hirtelen jött és nagy érzelmek voltak ezek. Engem megrémítettek, mert még soha nem történt velem ilyen azelőtt. Egymásba szerettünk. Legalábbis én beléd szerettem tiszta szívemből és ezzel valami gyönyörű dolog vette kezdetét. Velem most történt ilyen szerelem először az életben, ezért van az, hogy minden veled töltött perc oly mélyen az emlékezetembe vésődött. Minden egyes szavad, érintésed, tekinteted. Soha nem felejtem el egyetlen percét sem.

„Az élet néha nem engedi, hogy eldöntsük, kibe szeretünk bele, csak megtörténik.”