Megfigyeltem, hogy minden héten van egy nap az életemben, amikor úrrá lesz rajtam a mélabú, a bánat, a félelem és a negatív gondolatok! Ez ma az a nap!

Nem tudom megmagyarázni. Egyszerűen csak elhagy a hitem és csak sírnék szobám magányában.

Ilyenkor nem megy a pozitív gondolkodás, nem megy a mosolygás. Csak arra tudok gondolni, hogy mennyire elcseszett az életem, a barátaimmal is rossz dolgok történnek és ehhez még hozzá jön a szexi szőke árulása is, ami nehéz súlyként nehezedik szívemre. Még mindig!!!

Ezeken a napokon egyszerűen nem vagyok képes hinni saját erőmben, a felhők közül kikandikáló napban... semmiben! A bánat és csalódottság lesz rajtam úrrá.

Tömegével özönlenek a gondolatok a fejembe és nem tudom megállítani őket! És ezek a gondolatok nem jó gondolatok! Egy idő után a pánik érzése fog el, hogy ez most már mindig így lesz, soha nem ragyog fel újra a nap életem egén... Ez a tipikus „nekem soha semmi nem sikerül” és „én miért nem lehetek boldog azzal, akit szeretek” érzés és hangulat uralkodik elmémen.

Nem szeretem ezeket a napokat!

Ilyenkor úgy érzem magam, mint aki folyamatosan az árral szemben úszik, nem pedig az árral. Mint, aki elesett és átment rajt egy vonat, a gázolás után pedig magatehetetlenül fekszem kilapítva a síneken és nem segít fel senki, mindenki csak átlép rajtam és szánakozó tekintettel néz vissza rám.