„Valóság épül... kövekből, téglából, gerendákból, megfogható, látható anyagokból. De nem itt kezdődött. Nem a kövekkel, téglákkal, gerendákkal. A valóság építése nem velük kezdődött. Hanem álmaiddal. Mert a valóság álmokból épül. A te álmaidból. Az én álmaimból. Vágyainkból. Amit belül érzel, amit belül érzek, amit akarok, amit akarsz. Őszintén. Szívből. Szívvel. Önzetlenül. Ez a valóság alapja. Minden valóságé. Az álom. A tiéd és az enyém.”

Hercegnők vagyunk, a mi tündérmesénk is álmokból épül. Csodás, ámde egyszerű álmokból.

Álmaink főszereplője mindig ugyanaz. Egy szőke herceg, egy fehér ruha, virágok és a halálunk napjáig tartó mennyei boldogság.

Mind ezt akarjuk, bevalljuk vagy sem. Szívünk mélyén mind erre vágyunk. Egy szerető társra, aki egyben a legjobb barátunk is. Egy hercegre, akinek csak mi számítunk és mi vagyunk számára a minden. Ilyen egyszerűek álmaink.

Amit tiszta szívből szeretnél, megkapod. Csak tartsd ki az álmot és ne engedj belőle! Ragaszkodnod kell az álmaidhoz. Ha van egy kis időd, álmodozz tovább álmodról. Lásd magad előtt ahogy megvalósul, érezd a vele járó boldogságot, az örömöt. Hogy mit fogsz érezni, mikor álmod valóra válik.

Ne bizonytalanodj el, ne add fel! Álmodozz! Hidd, hogy megkaphatod. Amit igazán szeretnél és igazán hiszel benne, azt meg is fogod kapni!

Soha ne add fel, álmodozz tovább, mint 13 éves copfos éned!