„Két olyan pillanatunk van, ami egészen biztosan egyszeri és megismételhetetlen. Az első és az utolsó szívdobbanás. De a kettő között... a kettő között még lehet egy harmadik. Van egy harmadik, amiért értelmet kap a másik kettő. Az a pillanat, amikor találkozol Vele, a szemébe nézel, és meglátod benne mindazt, amiért értelmet kap a másik kettő. Amikor megérzed, hogy van értelme. Mindennek. Az Életnek, a szépségeknek, a világnak. Az a két másik pillanat ettől kap értelmet.”

Megfoganunk, majd édesanyánk először hallja meg szívünk dobbanását egy műszernek hála.

Ezekre az időkre mi nem emlékezünk, csak szerető édesanyánk elmeséli nekünk milyen volt az a pillanat, amikor megtudta, hogy szíve alatt hord minket. Milyen volt az a pillanat mikor egy ultrahangos felvételen először látott meg minket, először hallotta szívünk dobbanását, először érezte, hogy megmozdulunk...

Aztán megszületik szüleink csodája... Kezdetét veszi egy új élet. Egy új tündérmese. Cseperedünk, tanulunk, szerelembe esünk újra és újra... Újra és újra dobban egyet a szívünk a herceg láttán...

Aztán jön Ő! És máshogy dobban meg a szív... Ezt a szívdobogást eddig még nem tapasztaltad. Ez valami más. Máshogy dobog, máshogy veri az ütemet. Érzed, hogy eddigi életed értelmet nyert, kezded tisztán látni a jövőd... Vele!

Kell neked testestől-lelkestől, hisz ő az akitől máshogy ver a szíved.

Múltad minden mozzanata értelmet nyer, hisz ezek vezettek el hozzá. Hirtelen szépnek látod a világot, boldog vagy, neked és nektek kel fel reggel a nap, neked és nektek ragyognak a csillagok, hirtelen minden új értelmet nyer!

Ő szíved és álmaid szőke hercege! Érte élsz és érte akarsz élni, hisz soha eddig nem ismerted szíved e titkos ütemét...