„Úgy csókoltam (...), mintha ő lenne a levegő, ami nélkül megfulladnék, és ő ugyanígy csókolt vissza. Az egész olyan volt, mint egy tündérmese- csak éppen nem mese volt, hanem maga a valóság, és mindez velem történt.„

Ó!! Milyen találó ez az idézet az én mesémre! Emlékszem az első csókunkra! Tisztán, mintha tegnap lett volna! Ott ültünk a padon ebédszünetben és nem volt visszaút... Alig bírtuk elengedni egymást! Visszavonhatatlanul elkezdődött valami és a padok lettek a végzeteink! Sokszor poénkodtunk ezzel. Minden egy padon kezdődött...

Az elején még mind olyan boldogok vagyunk! Előtte még nem ismertük ezt a fajta boldogságot, csak hallottunk róla és nem hittük, hogy velünk is megtörténik egyszer! Aztán mikor megízleled, az maga a csoda! Minden percébe beleborzongsz! Tényleg mintha egy csoda részese lennél! Imádod és nem akarod, hogy vége legyen.

Boldogságod közepén reggel mikor felkelsz csak nézed mozdulatlanul és csendben a melletted fekvő herceged, amint még az igazak álmát alussza és nem tudod kinek köszönd meg azt a csodát, ami melléd sodorta őt! Aztán mikor beborul az ég, nem tudod kinek tegyél szemrehányást, kit hibáztass azért, hogy amilyen gyorsan az életed részese lett, olyan gyorsan ki is írták őt életed tündérmeséjéből!

Egy bizonyos kor felett, az ugyanolyan galád, csalfa hercegek után elgondolkozol, hogy vajon mit csinálsz rosszul, és miért csak ilyen érzelmileg nyomorék hercegek jutnak neked. Talán a te érzelmi nyomorúságod vonzza be őket?!

Elgondolkozol, hogy miért nem kell nekik az a hercegnő, aki bármit megtenne értük! Aki teljes szívéből, odaadóan szereti őket! Aki nem hisztizik, nem tesz szemrehányást csak türelmesen vár, hogy eljöjjön az a nap, mikor már sem távolság, sem titkok és egyáltalán semmi nem fog már közétek állni és a mesédnek boldog vége lesz!

De létezik a happy end?! És ha igen, normális, hogy ennyit kell szenvedni érte?! És vajon hány félresikerült herceget kell még megismerni még eljön az igazi?!

„Mi van akkor, ha soha nem jön el a herceg fehér lovon? Akkor Hófehérke örökké ott fog feküdni az üvegkoporsóban..?!”