Első és legfontosabb teendőd, hogy vedd fel a gumicsizmád! Tudom, nem egy üvegcipellő, de jól jön! Hidd el nekem szükséged lesz rá! Hercegnő vagy, nem lehet vizes szépen pedikűrözött lábad! Miután kis cipőd csizmára cserélted, ne nézz hátra! Soha! Ha Hamupipőke is visszament volna a cipőjéért, soha nem lett volna belőle hercegnő!

Találj valamit amibe a vihar közepén is kapaszkodhatsz! Lehet egy dal, egy mondat, bármi ami jobb kedvre derít, mikor elfog a mélabú! Keress egy hobbit, valamit amit eddig nem csináltál, valamit ami leköt, amiben kedved leled! Ne hagyd, hogy negatív gondolataid legyőzzenek! Ha belül fáj is, te csak mosolyogj a világra! Minél jobban fáj, annál inkább mosolyogj! Próbáld ki! Mikor rossz a hangulatod mosolyogj egy percig! Egy perc alatt jobb kedved lesz! Negatív gondolataid mindig cseréld pozitívra és csak arra koncentrálj, amit szeretnél az élettől, ne arra amit nem, vagy amitől tartasz!

Ne feledd, az öröm örömöt vonz! Örülj hát mindennek aminek lehet! A napsütésnek, az esőnek, az illatoknak... Még a viharnak is, hisz az sem tarthat örökké... És igazán csini vagy gumicsizmában is! Találd meg minden rosszban a jót! Hihetetlen, de van bennük! Csak keresd meg! Minden éremnek két oldala van szokták mondani! Épp ezért tudd, hogy a rossz dolgoknak is van jó oldala csak meg kell tanulnod meglátni ezeket!

Légy hálás! Mindenért, amiért csak tudsz! Az ételért az asztalodon, a kastélyodért, a tökhintódért, tündérkeresztanyádért... Mindenért! Minden apróságért!

És persze a legfontosabb, HINNI!!!! Ezt ne felejtsd el! Hinni, hogy elvonul a vihar, hogy gumicsizmád újra az üvegcipődre cserélheted, hogy minden angyal neked és érted dolgozik, hogy a sötét felhők közül előbújik a nap és minden eddiginél jobban beragyogja életed! Hisz csodálatos vagy és mindenből a legjobb jár neked!

Javaslom, mielőtt elutaznánk Narniába, nagyon tapogassuk ki az utat. Mert a páncélos vitézünkről nagyon sokszor kiderül, hogy csak egy alufóliába csomagolt gyökér...

„Ne feledd! Nem adhatod fel. Ez a helyzet. Ha boldog befejezést szeretnénk, nem adhatjuk fel.”

Nem, nem vagyunk gyengék és nem kell minket állandóan megmenteni! Erős, határozott, öntudatos hercegkisasszonyok vagyunk, saját akarattal rendelkezünk! Néha még merészebbek és bátrabbak vagyunk, mint hercegeink! Ha meg kell minket menteni és védeni, jobb ha tudjátok az azért van, mert mi ezt akarjuk! Igen, néha tényleg védelemre és megmentésre szorulunk... Ez tény!

De vannak helyzetek amikor hagyjuk, hogy megmentsetek, hogy ezzel kicsit hízelegjünk nektek és hagyjuk, hogy érezzétek ti vagytok az erős és bátor hercegek, akik nélkül mi elvesznénk...

Nem, nem csak ti léteztek! Van saját életünk, barátaink, munkánk, nem ülünk állandóan a toronyszobában várva, hogy hazagyertek... Le tudjuk kötni magunkat amíg ti nem vagytok otthon! Szeretünk titeket, és azok a legszebb pillanatok, amiket kettesben töltünk, de ha épp elmentek a többi herceggel sörözni, nem esünk kétségbe!

Van életünk, melyben helyet csináltunk nektek!

Pontosan tudjuk mit és kit akarunk! Titeket és örökké! Happy end-et, fehér lovat, díszes hintót, Hetedhétországra szóló lagzit, gyerekeket magunk köré! Öreg korunkra egy szerető már őszülő fejű herceget, akivel kastélyunk verandáján üldögélve nézzük ahogy unokáink játszanak az udvaron! Ennyit és nem kevesebbet! Ijesztő?! Amelyik herceg ettől megijed és nem ezt akarja, az ne is próbálja meg legyőzni értünk a hétfejű sárkányt!

Nem vagyunk ostobák és nem is kell minket annak nézni!

Ha menni akarsz, mondd! Ha problémád van, mondd! Ha megcsaltál, mondd! Ha más van a képben, mondd! Bármi bánt, foglalkoztat, mondd! Ne hazudj, ne keress kifogásokat, ne tarts minket bizonytalanságban, mert mindegyiket rosszabbul viseljük, mint ha kegyetlenül őszinte vagy! Vedd fel a páncélod, végy erőt magadon és állj elénk! A sumákolást nehezebben viseljük, mint a rideg valóságot, a mellébeszélést és a hazugságokat!

… mikor elfelejted mi zajlik lelked viharában, és egyszerűen csak boldog vagy, mert csodás barátaid, szerető családod, jó munkád van!

Még ha a mindennapok viharával meg is kell küzdened tudod, hogy mindig lesznek emberek, akik ott állnak melletted és segítenek tartani az esernyőd, visszarakják fejedre leesett tiarádat vagy egyszerűen csak megölelnek mikor a legnagyobb szükséged van rájuk!

Ők azok az emberek, akik nem hagynak magadra még ha tombol is a vihar! Melletted állnak, megnevettetnek, felsegítenek a sárból vagy legtöbbször csak szeretnek! Néha egy ölelésük vagy kedves szavuk, mosolyuk többet ér mindennél!

A kulcsszó, hogy SZERETNEK! A legjobb érzés a világon, mikor tudod, hogy vannak, akik feltétel nélkül olyannak szeretnek amilyen vagy!

Vannak, akik gyerek korod óta melletted állnak jóban-rosszban, vannak akik nem ilyen hosszú ideje életed részei, de a kevesebb idő is bír akkora jelentőséggel és legalább olyan tartalommal!

A kollégáid, akikre nem is kollégaként tekintesz, sokkal inkább második családodra, hisz egytől-egyik fantasztikusak és különböző személyiségük ellenére, mindegyikőjükben van valami igazán szerethető!

Új „ismerőseid”, „sorstársaid”, akik ismeretlenül segítenek és fogják a kezed! Csodálatos érzés, hogy csak a világhálón keresztül ismeritek egymást, mégis segítenének álmod elérésében.... Személyesen nem ismeritek egymást, mégis melletted állnak, támogatnak...

És ott van a legfontosabb, a családod! A családod, akik világ életedben támogattak, melletted álltak, feltétel nélkül szerettek és szeretnek! Akiknek a boldogságod a legfontosabb!

Amikor már nem csak herceged árulása jár az eszedben és rájössz ezekre a dolgokra, az érzések amelyek elöntenek felérnek egy ragyogó nyári napsütéssel lelked viharában!

Rájössz, hogy ez nem a világ vége, csak egy újabb herceg és vannak olyan emberek az életedben, akikért érdemes élned, küzdened és mosolyognod!

Ez egy adok-kapok játék! Amit te adsz azt kapod vissza! És mivel érzed a családod, a barátaid vagy akár kollégáid szeretetét, tudod, hogy nem vagy rossz ember!

„Aki igazán Téged akar, testestül, lelkestül, mindenestül, hibáiddal és hiányosságaiddal együtt, az várni fog rád. Várni, akár éveket.
Kitartó lesz és nem az érdeket nézi. Aki téged akar majd és egy életre, annak az embernek nem számít a tér, az idő, a hely.
Nem fog neki számítani, hogy csak öt percet kaphat, Ő annak is örülni fog, még akkor is ha órákat kell érte utazni, még akkor is, ha tudja, hogy meg sem csókolhat. Igen. Ezt nevezik kitartásnak és őszinte szerelemnek.
Viszont, aki azt mondja neked, hogy "nem éri meg..", "túl messze vagy" … attól az embertől ne várj túl sokat, mert nem Téged akar, csak maximum a testedet. Persze ez nem feltétlen rossz.. ha ugyanazt a semmit érzitek egymás iránt. Tehát attól függ mi az amire vágyunk mi emberek.
De az Élet ilyen- nem vagyunk egyformák- szerencsére!”

Szomorú, nagyon nem is kéne kommentálnom mégis megteszem:

Ha igazán szeretne a herceged kitartó lett volna és küzdött volna veled, érted, hogy megfoltozzátok a kapcsolatotokat!

Ha igazán szeretne nem számított volna neki az a 200 km!

Ha igazán szeretne nem számított volna neki, hogy két hetente jut nektek két éjszaka, vagy két nap!

Ha őszinte lett volna a szerelme ezek mind nem számítottak volna! Nem jött volna a süketelés, hogy „nekem ez nem megy” és még sorolhatnám...

Majdnem stimmelnek a mondatai az idézetben említett kifogásokkal... Szomorú!

„Ha ugyanazt a semmit érzitek egymás iránt”...

Sajnos te nem ugyanazt a „semmit” érezted!

Te testestül, lelkestül, mindenestül, hibáival és hiányosságaival együtt is vártál és vártál volna rá! Akár éveket.
Kitartó voltál és lettél volna és nem az érdeket nézted. Őt akartad egy életre, és nem számított a tér, az idő, a hely.
Neked nem számított, hogy csak öt percet kaphatsz, vagy kéthetente egy vagy két éjszakát, te annak is örültél volna, ha 200 kilométert kell minden szabadidődben utazni, hogy egy kis időt vele lehess!

Igen. Na, ezt nevezik kitartásnak és őszinte szerelemnek!!!! Már csak azért is, mert úgymond ez a természeted ellen vall, hisz ő az első herceg, akiért ilyen áldozatokra lennél képes és még csak áldozatnak sem érzed! A te szerelmed őszinte szerelem volt! Az övé meg, a fene sem tudja... Valószínűleg még szerelem sem....

Mit is tett ő kettőtökért?! Semmit?! Sőt, mikor ugrottál miatta, mert azt hitted ott lesz és elkap hagyta, hogy arccal a földre ess és még beléd is rúgott! Nem is egyszer! Szép egy herceg, mondhatom! Varangyos béka, abból is a legocsmányabb....

Igaza volt barátnődnek mikor azt mondta, hogy herceged olyan, mint az időjárás... Egyszer ezt akarja, majd két nap múlva már teljesen mást!

Te meg egy ostoba liba vagy, mert még mindig nem bírtad kitörölni őt tündérmesédből...

„Úgy csókoltam (...), mintha ő lenne a levegő, ami nélkül megfulladnék, és ő ugyanígy csókolt vissza. Az egész olyan volt, mint egy tündérmese- csak éppen nem mese volt, hanem maga a valóság, és mindez velem történt.„

Ó!! Milyen találó ez az idézet az én mesémre! Emlékszem az első csókunkra! Tisztán, mintha tegnap lett volna! Ott ültünk a padon ebédszünetben és nem volt visszaút... Alig bírtuk elengedni egymást! Visszavonhatatlanul elkezdődött valami és a padok lettek a végzeteink! Sokszor poénkodtunk ezzel. Minden egy padon kezdődött...

Az elején még mind olyan boldogok vagyunk! Előtte még nem ismertük ezt a fajta boldogságot, csak hallottunk róla és nem hittük, hogy velünk is megtörténik egyszer! Aztán mikor megízleled, az maga a csoda! Minden percébe beleborzongsz! Tényleg mintha egy csoda részese lennél! Imádod és nem akarod, hogy vége legyen.

Boldogságod közepén reggel mikor felkelsz csak nézed mozdulatlanul és csendben a melletted fekvő herceged, amint még az igazak álmát alussza és nem tudod kinek köszönd meg azt a csodát, ami melléd sodorta őt! Aztán mikor beborul az ég, nem tudod kinek tegyél szemrehányást, kit hibáztass azért, hogy amilyen gyorsan az életed részese lett, olyan gyorsan ki is írták őt életed tündérmeséjéből!

Egy bizonyos kor felett, az ugyanolyan galád, csalfa hercegek után elgondolkozol, hogy vajon mit csinálsz rosszul, és miért csak ilyen érzelmileg nyomorék hercegek jutnak neked. Talán a te érzelmi nyomorúságod vonzza be őket?!

Elgondolkozol, hogy miért nem kell nekik az a hercegnő, aki bármit megtenne értük! Aki teljes szívéből, odaadóan szereti őket! Aki nem hisztizik, nem tesz szemrehányást csak türelmesen vár, hogy eljöjjön az a nap, mikor már sem távolság, sem titkok és egyáltalán semmi nem fog már közétek állni és a mesédnek boldog vége lesz!

De létezik a happy end?! És ha igen, normális, hogy ennyit kell szenvedni érte?! És vajon hány félresikerült herceget kell még megismerni még eljön az igazi?!

„Mi van akkor, ha soha nem jön el a herceg fehér lovon? Akkor Hófehérke örökké ott fog feküdni az üvegkoporsóban..?!”

„Fiatalon az embert nem érdekli más, csak a buli, aztán felnövünk és óvatosak leszünk, nehogy megszakadjon egy ív vagy a szívünk. Ugrás előtt körülnézünk, és előfordul, hogy nem ugrunk el, mert nincs, aki elkapjon minket. Az életben nincs biztonsági háló.”

Ahogy cseperedünk bizony nem tudjuk kiküszöbölni a hibákat, a rossz lépéseket és többször is megszakad a szívünk! És ez nem is baj, hisz mindegyikünknek el kell követnie a magunk hibáit. Legtöbbször hasznunkra válnak, tanulunk belőlük, levonjuk a következtetést.

De mi történik olyankor ha újra és újra ugyanabba a hibába esünk?! Mikor józan eszünk ellenére elugrunk, mert azt hisszük ott lesz Ő, hogy elkapjon!? Ezzel szemben mi történik? Mikor már zuhansz ő nemhogy nem kap el, de félre áll és hagyja, hogy arccal a földre ess és apró darabokra törj! És mikor már a földön fekszel, még beléd is rúg! Végleg megszakad a szív, hisz ezt most az az ember tette, akinél jobban még egy régi herceged sem szeretted...

Nem kapott el a gyáva, földre zuhantál, összetörtél, de életben maradtál! Sérülten szedegeted össze szíved, önbecsülésed és büszkeséged darabkáit, miközben azon gondolkodsz miért történik ez veled újra és újra.

Tőle nem kapsz választ semmire, hisz „bonyolult” most az élete (francokat, hisz látod, hogy nem), és nem is akar megmagyarázni neked semmit, mert valószínűleg egy nagy hazugság volt minden amivel elcsábított és az életedbe, szívedbe lopta magát! Azon meg nem kell mit magyarázni. Vagy mégis?!

Mi hercegkisasszonyok nem tudunk megelégedni a szó nélküli, gyáva lelépésekkel! Nekünk magyarázat és épkézláb okok, indokok kellenek! Nem szeretjük a hazugságot, a mellébeszélést és a bizonytalanságot! Nem ezt érdemeljük!

De nem kapsz tőle válaszokat, így neked kell még ezeket is az elhagyott morzsákból összeraknod összetört lelked és szíved mellett!

És vajon jobb lenne ha magyarázatot adna?!

Az igaz szerelem talán megér néhány hasra esést és horzsolást!

Ebben a tündérmesében elég hamar jöttek a hasra esések, és elég nagyok voltak! A horzsolások meg lassan 8 napon túl gyógyulnak...

Mindig figyeljünk a jelekre! Néha nem egyértelműek, máskor pedig eléggé. De mi van olyankor ha pontosan tudod mit akarnak neked üzenni az angyalaid, te mégsem értesz velük egyet és továbbra is az ellenkező irányba mész!? Megéri?! Tudsz változtatni életed meséjén?! Vagy pont az van megírva, hogy ne hallgass a jelekre csak menj a szíved után?!

Lássuk be, nem egyszerű egy tündérmesében élni és egy hercegkisasszony üvegcipellőjében járni!

Modern hercegnőnek lenni nem könnyű! Nem elég, hogy rengeteg az elvárás veled szemben, hisz teljesítened kell a munkádban, meg kell felelni a családodnak, nem hanyagolhatod el a barátaidat és mindeközben a saját démonaiddal is meg kell küzdened.

Belső démonaiddal és az angyalarcú herceg képébe bújt varanggyal!

„A tündérmesékben a hercegnő megcsókolja a rút varangyot, és az daliás herceggé változik. A való életben viszont a herceget csókolja meg, aki pedig rút varanggyá változik.”

Mikor változott a te herceged varanggyá?! Vagy mindig is varangy volt, csak jól álcázta?! És hogy nem vetted észre?! Tényleg varangy lenne vagy csak valamiért ezt a benyomást akarja kelteni?! Tetteit ez sem igazolná, hisz nem beszéltek, de még a távolból, szavak nélkül is képes fájdalmat okozni egy közösségi oldalnak hála!

Szíven üt a posztja, de nem engedheted meg magadnak az olyan dolgokat, mint a sírás! Hercegnő vagy! Büszke, bátor, erős, és üvegcipellős lábad előtt hever a világ!

Felszeged a fejed, megrázod magad, mosolyogsz egyet ok nélkül bele a világba! Mosolyogsz még ha fáj is, kineveted azt a felsőbb erőt, amelyik szórakozik veled és elvette őt tőled! Nem hagyod, hogy legyőzzenek! Többé soha!

Ez csak egy vihar. Egy vihar sem tart örökké, végül mindig kitisztul az ég.

November elején munkából tartottam hazafelé, mikor ez a mondat eszembe jutott. Jobb kedvem lett tőle, boldognak éreztem magam, ahogy magamban újra és újra kimondtam. Azóta is szinte minden nap emlékeztetem magam erre az egy mondatra!

Mindegyikünk meséjét az élet írja! Egy bizonyos ponton elgondolkodsz vajon ki dönti el, hogy a te meséd tündérmese lesz-e?! És minden mesének van happy end-je?! Neked is megjár a boldog befejezés?! Az a befejezés, amelyre 13 éves copfos éned vágyott?! És kitől kapod meg a választ?! Vagy rálelsz a válaszra te magad?!

Kérdések zápora, amikre még nem tudod a választ, mert a mesédet az élet írja...

A fekete felhők nem akarnak elvonulni, te pedig már az üvegcipőd is gumicsizmára cserélted, tiarádra esőkabátot húztál.

Ahogy a közmondás tartja, az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy tudjunk táncolni az esőben.

Eddig talán még egyszer sem gondoltál bele a tartalmába. Most viszont pontosan azt teszed, amit a mondás tanácsol! Minden egyes nap táncolsz az esőben! Táncolsz saját viharodban!

Soha nem hitted volna, de kezded élvezni a táncot, hisz minden egyes nap jobban megismered önmagad, közelebb kerülsz a benned élő királylányhoz. Napról-napra tisztábban látod magad, az életed, a múltad, a jelened és a jövőd.

Minket modern kori hercegkisasszonyokat kemény fából faragtak! Nem ülünk csendesen kastélyunk toronyszobájában hosszú, szőke hajunk fésülgetve azt várva, hogy megmentsen a herceg vagy csókjával felébresszen!

Mi ezt nem engedhetjük meg magunknak, hisz barátaink, családunk, munkánk van! Nem kesereghetünk egész nap várva, hogy a hercegnek leessen, hogy nálunk jobbat, odaadóbbat, szeretőbb társat nem talál! Pasiból vannak, későn esnek le nekik ezek a dolgok! Nem várhatunk karba tett kézzel, élnünk kell az életünket, és mindent megtenni, hogy az az élet most már tényleg az az élet legyen amit megérdemlünk. Az az élet, melyre copfos kislány korunk óta vágyunk!

Minden hercegkisasszonynak, aki azt hiszi elveszett saját viharában egy kis útravaló Osho szavaival:

"Bízz az Életben. Csak akkor leszel képes elhagyni a "tudást", csak akkor tudod félretenni az elmédet, ha bízol. A bizalommal pedig valami óriási dolog tárul fel előtted. Akkor az életed többé nem közönséges élet: Isten teljesen feltölt és eláraszt. Amikor a szív ártatlan, a falak pedig eltűntek, összekapcsolódsz a végtelenséggel. Nem érzed magad becsapottnak; nincs semmi, amit el lehetne tőled venni. Amit el lehet tőled venni, az meg sem érdemli, hogy megtartsd. Amit pedig nem lehet tőled elvenni, azért miért aggódnál? - azt senki nem veheti el tőled, az lehetetlen. A valódi kincset nem veszítheted el."

Mi hercegkisasszonyok nem éppen józan eszünkről vagyunk híresek ha jön a herceg! Még a legjózanabb gondolkodású hercegkisasszony buksiját is megkeveri egy jóképű jelölt! Van aki bevallja, és van aki nem!

 Müller Péter szívemnek legkedvesebb idézete jut eszembe:

"Az igazi táncban az a legszebb, ha messzire röpül tőled a társad, de te egyedül, magányosan pörögve is tudod, hogy visszatér hozzád. Ha nem tér vissza, nem volt igazi tánc.
Ha szerelmes vagy, minden táncról azt képzeled, hogy igazi. Nem az! Vannak szép táncok, örömteli táncok, pillanatnyi boldogságot, kéjt és önfeledtséget adó táncok – de nem igaziak.
Az igaz tánc kibírja a távolságot. Kibírja az öregedést. Kibírja az elengedést.
Kibírja, hogy sokáig nem látom, nem ölel, nincs mellettem, máshol jár, messze jár, nem is gondol rám… de a közös zenét mégis hallja, s ha eljön az ideje, visszatér hozzám, és együtt forgunk tovább. Az igazi táncospárnak az a titka, hogy közös a zenéjük, és csak ők ketten hallják az egész világon. És ha ez a zene szól, egymásra gondolnak, s tudják, hogy ők összetartoznak.
Az ilyen tánc ritka manapság. Az igaz visszatér, ne félj! A nem igaziért pedig nem kár."

 Mire gondolhatott a költő?! Ez az iskolás korunkban sokat hallott kérdés ide felesleges, hisz Müller szavai egyértelműek! Nem kell magyarázni! Viharodban ezzel az idézettel kelsz és fekszel! Még nem tudod, hogy a ti táncotok hogyan ér véget, hisz töretlenül hiszel és bízol, hogy ez nem csak ennyi volt! Az nem lehet! Hiszed, hogy nem hiába volt a küzdelem, a harc, a hirtelen jött nagy érzelmek...

Nem tudsz mást tenni, mint hallgatod a zenét és várod, hogy kiderüljön ő is hallja-e!

„Az a baj a tündérmesékkel, hogy a lányoknak csalódást okoznak. A valóságban a herceg a rossz királylánnyal megy el.”

Elestél, összetörtek, magányos vagy, sáros lett az üvegcipőd, az álmaid úgy néz ki semmissé lettek! Mit tehet ilyen helyzetben egy magára valamit adó hercegkisasszony?!

Feltápászkodik, megigazítja a tiaráját és próbál tovább menni!

Felállsz és megrázod magad! Te igenis jó ember vagy és mindenből a legjobb jár neked nem maradhatsz a sárban fekve... Az méltatlan egy hercegkisasszonyhoz!

Mosolyogva, pozitívan éled tovább a mindennapokat, de minden egyes nap elkalandoznak a gondolataid, hogy vajon miért nem kaptál magyarázatot, miért csak a sablon dumát érdemelted, miért nem volt képes a szemedbe nézni és úgy elmondani, amit gondol?! Mi lehet olyan bonyolult az életében, ami miatt ellök magától? Miért volt ilyen gyáva? Te nem ezt az embert ismerted meg és szerettél bele!

Minden egyes reggel mikor felkelsz megrázod magad, mosolyogva lépsz ki az ajtón. Mosolyogsz, mert tudod, hogy ezek után valami jó fog jönni!

Lekötöd magad munkával, barátokkal veszed magad körbe, kikapcsolódsz és már-már elfelejted a fejed felett tomboló vihart.

Ám rájössz, hogy bizony ebben a viharban az esernyő már kevés... A szíved még mindig darabokban hever, mikor a közösségi portálnak hála meglátod herceged új profilképét! Azzal a hercegkisasszonnyal pózol, aki egész idő alatt rá pályázott! Darabokban heverő szíved még apróbb darabokra törik! Tiarád leesik, esernyőd kikapja kezedből a szél, hosszú fürtjeid eláztatja a zuhogó eső! Elesel és a sárban fekve találod magad... Újra! Vajon hányszor fog még a sárba taszítani?!

Herceged magyarázata, hogy egy kép nem jelent semmit! Ezt még talán be is vennéd, ha a veled való kapcsolati státusz nem került volna le az oldaláról... Azt a bejegyzést törölte, de továbbra is kapcsolatban van! Szenvedője lettél egy hazugságnak! Valószínűleg nem az elsőnek! Dühös vagy, megbántott és mérhetetlenül csalódott! Csalódtál abban az emberben, akinek odaadtad szíved, a lelked, megbíztál benne, képes lettél volna érte bármit feláldozni, hisz úgy indult kettőtök története, mint egy tündérmese!

Milan Kundera mondta: „Elcsábítani egy nőt (...), ehhez nem kell nagy tudomány. De szépen elhagyni, erre már csak az érett férfi képes.”

Találó és igaz ez a két mondat! Hisz, akinek nincs bátorsága eléd állni és úgy lezárni, az nem férfi! Vagy nem is szeretett! Most már nem tudod ki az az ember, akit az életedbe engedtél és úgy szeretted, mint soha senkit! Nem is érdemelte meg?! És hogy lett a tündérmesédből rémálom?!