A fekete felhők nem akarnak elvonulni, te pedig már az üvegcipőd is gumicsizmára cserélted, tiarádra esőkabátot húztál.

Ahogy a közmondás tartja, az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy tudjunk táncolni az esőben.

Eddig talán még egyszer sem gondoltál bele a tartalmába. Most viszont pontosan azt teszed, amit a mondás tanácsol! Minden egyes nap táncolsz az esőben! Táncolsz saját viharodban!

Soha nem hitted volna, de kezded élvezni a táncot, hisz minden egyes nap jobban megismered önmagad, közelebb kerülsz a benned élő királylányhoz. Napról-napra tisztábban látod magad, az életed, a múltad, a jelened és a jövőd.

Minket modern kori hercegkisasszonyokat kemény fából faragtak! Nem ülünk csendesen kastélyunk toronyszobájában hosszú, szőke hajunk fésülgetve azt várva, hogy megmentsen a herceg vagy csókjával felébresszen!

Mi ezt nem engedhetjük meg magunknak, hisz barátaink, családunk, munkánk van! Nem kesereghetünk egész nap várva, hogy a hercegnek leessen, hogy nálunk jobbat, odaadóbbat, szeretőbb társat nem talál! Pasiból vannak, későn esnek le nekik ezek a dolgok! Nem várhatunk karba tett kézzel, élnünk kell az életünket, és mindent megtenni, hogy az az élet most már tényleg az az élet legyen amit megérdemlünk. Az az élet, melyre copfos kislány korunk óta vágyunk!

Minden hercegkisasszonynak, aki azt hiszi elveszett saját viharában egy kis útravaló Osho szavaival:

"Bízz az Életben. Csak akkor leszel képes elhagyni a "tudást", csak akkor tudod félretenni az elmédet, ha bízol. A bizalommal pedig valami óriási dolog tárul fel előtted. Akkor az életed többé nem közönséges élet: Isten teljesen feltölt és eláraszt. Amikor a szív ártatlan, a falak pedig eltűntek, összekapcsolódsz a végtelenséggel. Nem érzed magad becsapottnak; nincs semmi, amit el lehetne tőled venni. Amit el lehet tőled venni, az meg sem érdemli, hogy megtartsd. Amit pedig nem lehet tőled elvenni, azért miért aggódnál? - azt senki nem veheti el tőled, az lehetetlen. A valódi kincset nem veszítheted el."