Nem tudod elengedni, minden porcikád tiltakozik ellene! Visít és ordít a bensőd! Hiába mondja Ő, hogy „felejts el”. Az nem olyan könnyű! Vagy neki igen?! Mert ha igen, akkor nagy átverés van a mesédben!

Próbálsz erős maradni, hogy mások ne lássák rajtad kínodat! Mert ez már kín! Mosolyogsz és boldog vagy, közben belül szenvedsz és jár az agyad, hogy mi is történt valójában, de nem tudod, mert ő hallgatásba burkolózott! Lepereg róla minden, és kizár téged!

Reggelente a fogkeféje néz farkasszemet veled a fürdőszobában, és nem vagy képes kihajítani! Nincs erőd! Melletted az ágyban ott van az érkezésére váró megvetett ágy, esténként az ő takarója alatt alszol el, az ő párnáját öleled! Nincs erőd, hogy elrakd, mert eltelik újabb két hét és hazajön! Érzed, tudod, hogy nem így lesz, de lebénít a hiánya! Kapaszkodsz, kapaszkodsz mindenbe ami rá emlékeztet! Esténként olvasod a régi üzeneteit, amikor még minden rendben volt és ragyogott a nap! Az üzenetek újra napfénnyel töltik el összetört szíved, és könnyekkel a szemed!

Nem igazán érted mi történt, hisz álmaid hercege nem mond semmit!

Sakk-matt! Kétségbeestél! Pánikolsz!

Mi történik ilyenkor velünk szerelmes, buta hercegkisasszonyokkal?!

Pontosan! Eldobjuk jó messzire az önérzetünket és a koronánkat, megalázkodunk, könyörgünk! Tudjuk nagyon jól, hogy ezzel nem érünk célt, de mégis meglépjük, majd megbánjuk mikor kicsit kitisztul a fejünk! Meglépjük, pedig tudjuk, hogy semmi értelme!

Felhajtunk egy pohár italt pedig nem iszunk túl gyakran alkoholt, beveszünk egy nyugtatót, ami az adott felfokozott lelkiállapotban nem is használ... Vagy csak már későn, amikor már megvan a „baj” és kíméletlenül kiírtuk magunkból hercegünknek szívünk fájdalmát és dühünket!

Álomba sírod magad, öleled a párnáját, sírsz a takarójába burkolózva és reméled, hogy reggelre eltűnik a kín és a szenvedés, felébredsz és minden olyan, mint a vihar érkezése előtt!

Eljön a reggel de még mindig sötét van! Nem változott semmi! Csupán a szemedből tűnt el a ragyogás és lettek helyette csúnya karikák!

Miért szépítsük? Padlón találod magad. Újra! De most nem egy álruhás herceg tette ezt veled, hanem az a bizonyos szőke, akit kislány korod óta vártál! Ezért még fájdalmasabb!

A harag, a csalódás, a düh jó barátaiddá válnak és azon gondolkodsz, hogy ő is csak egy a semmirevaló álruhások közül?! Ő is csak szórakozott veled és megvezetett?! Nem is szeretett valójában?! Ha szeretett, akkor miért tette ezt?! Miért nem harcolt a szerelmetekért?! A jövőtökért?! Aki szeret nem lép le ilyen könnyen...

A válaszok nem érkeznek, csak még több kérdés!

Mihez kezdjen hát egy magára maradt hercegkisasszony?!

Látod gyülekezni a felhőket és nem tudsz ellenük tenni semmit, mert tudod, hogy ideérnek, elsötétül, beborul az ég! Ez az érzés, a tehetetlenség legyőz, és letaglóz!

Nem könnyű áthidalni a távolságot, és lehet rosszul csinálni vagy jól csinálni! Ti rosszul csináltátok! Egymás elől elhallgatott dolgok, amik egy idő után a bizalom megingásához vezetnek! A problémák magunkban tartása! Ez bármelyik kapcsolatot képes megmérgezni! Ha ehhez még egy fél ország is elválaszt titeket, biztos a kudarc!

Ne is beszéljünk a fekete felhőként fölétek tornyosuló ex hercegnőről, aki pont olyannak látja a te hercegedet, mint te és ő is ilyen hercegről álmodott copfos kislányként! Vagy ha nem is ilyenről, mégis foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, ami már elvileg a tiéd! Amiről azt hiszed, hogy a tiéd!

Egy nap, pont aznap mikor újabb két hét van a hátatok mögött, és az este már a tiétek lenne, úrrá lesz rajtad a boldogtalanság, az elmúlt hónapok kételyei legyőznek! Megmondod neki! Ő is színt vall, hogy ő sem boldog! Összetörsz, de pontosan látod, hogy szerinted hol lett elrontva és mi a megoldás! Ő azonban nem hajlandó beszélni! Nem hajlandó találkozni, csak egy „nekem ez nem megy”-el és „nincs értelme” mondattal elintézi! Sírsz, összetörsz, magadba roskadsz!

Le akar lépni! Pedig ő „rángatott” bele az egészbe! Te az érzéseid ellenére féltél belevágni, hisz tudtad, hogy ősztől tavaszig vár rátok 200 km és nem tudtad, hogy el tudnád-e viselni a távolságot! Hogy nincs ott melletted mindennap, hogy nem ölel át, hogy csak kéthetente jut nektek egy hétvége, vagyis két éjszaka... De mindezek ellenére, ő és az érzései meggyőztek, hogy menni fog, hisz szeretitek egymást és legyűritek a távolságot! Most meg pont ezzel a kifogással akar kilépni! Hisz ő beszélt rá! Csak azért mentél bele a távszerelembe, mert meggyőzött, hogy meg tudjátok csinálni, és erre most pont ő az, aki nem hajlandó tenni érte és ezt használja kifogásnak!?

Hajlandó lennél feladni érte a munkádat, itt hagyni a családod, a barátaid, békés, biztonságot adó kastélyod toronyszobáját és utána menni! Bármit megtennél, hisz úgy szereted, hogy az szinte már fizikai fájdalommal jár!

Mi sem bizonyítja jobban, hogy ő más, mint hogy világ életedben azt mondtad és gondoltad, hogy nem szeretnél gyereket, de mikor ő az életed része lett, hirtelen ez megváltozott és ő az első herceg, akivel családot alapítanál! És ez az érzés, ez a felismerés egyszerűen felvillanyozott! Olyan, mint a gravitáció! Minden ő rá összpontosul! Bármit megtennél, bármi lennél ő érte! Most pedig hátra akar hagyni mindent! Az álmaid, a közös álmaitok! Ami a legrosszabb és legnagyobb fájdalmat okozza neked, hogy még csak szemtől-szembe sem hajlandó megbeszélni!

Mégis olyan, mint a többi álruhás herceg? Vagy mégsem, hisz ők legalább a szemedbe mondták, hogy nem megy tovább! Vagy talán rosszabb náluk? És hogy ismerhetted ennyire félre? Hogy dőlhettél be neki, mikor már az álruhás hercegek összes „fajtájához” volt szerencséd?! Hogy történhetett meg mindez? Napokig csak jönnek ezek a gondolatok és gúzsba kötnek.... Összetört álmokkal és szívvel magadra maradtál!

Ő pedig gyáva herceg módjára lovagol el a naplementében!

„Nem akartam szeretni őt, (...) ki akartam irtani szívemből a szerelem csíráját is, de most, hogy újra láttam, ezek a csírák új erőre kaptak, kizöldültek. Szeretnem kellett, pedig rám se nézett.” Charlotte Bronte

Pár félresikerült kapcsolat után te magad sem hiszed el, hogy végre tényleg rád talált a boldogság! Az a boldogság, amire egész életedben vágytál, amit megérdemelsz! És most itt van! Itt van, és nem hiszed el! Pontosan az előző rossz kapcsolataidból kiindulva folyamatosan rettegsz, hogy majd ez is úgy végződik! Megcsal, kihasznál, hazudik egyenesen a szemedbe, hülyének néz, és átver! Bárhogy is szeretnéd átadni magad a boldogságnak és a szerelemnek, ezek a gondolatok mindig ott munkálnak a tudatod mélyén! És akkor még ott van köztetek 200 km! Tudod, hogy a távolság legyűrhető, hisz amikor csak tud hozzád jön haza, de a külön töltött idő alatt a folyamatos kételyek és aggodalom felőröl benned mindent! És ő messze van, nem tudja ezeket a kételyeket csillapítani!

200 km-re van tőled, hogy dolgozzon az álmaiért, amiket te támogatsz, ezért rád nem jellemző módon bámulatosan viseled, hogy nincs mindennap melletted! Nem hisztizel, nem féltékenykedsz, bízol benne! Várod, hogy elteljen két hét, és újra karjaidba zárhasd! Minden egyes nap az visz előre, hogy látod a végét! Ő megvalósítja céljait, visszajön a szülővárosába ahol te is élsz és megkezditek közös életeteket! Te már látod a végét, tudod, hogy így kell lennie, ezért bármilyen nehéz is, de kitartasz! Összeszorítod a fogad, és kitartasz! Viseled, hogy két hetente jut egy hétvége nektek, hisz a jövő lebeg a szemed előtt, mert tudod, hogy összetartoztok és egymás mellett a helyetek egy életen át!

Minden második hétvége amit itthon tölt veled, neked maga a Kánaán! Már csütörtökön nem bírsz magaddal, mert tudod, hogy péntek éjjel, már ott fekszik melletted! Végre! Csütörtökön már jóval a föld felett jársz ezt mindenki látja rajtad, és tudják, hogy ennek mi az oka! Veled együtt örülnek végre a boldogságodnak, hisz tudják, hogy milyen hercegek vezettek idáig és a legjobbat akarják neked! Boldogok, mert látják, hogy boldog vagy!

Mikor véget ér a csodás együtt töltött hétvége, vasárnap úrrá lesz rajtad a mélabú, de hamar túllépsz rajt, mert elkezdesz visszaszámolni a következő közös hétvégére... Hiszen ezek életed legboldogabb percei!

De hiába az összeszorított fog, a kitartás, a jövőkép.... Sőt, a jövőkép a baj, mert csak arra koncentrálsz, a távolság miatt a kétely beférkőzik a mindennapjaidba és nem éled meg a jelent! Egyikőtök sem! Hiába látod a közös házatokat, hiába tudod már most hogy fogják hívni a gyerekeiteket, ha a kétely nem enged! És bizony nem enged! Sötét felhők gyülekeznek... Fekete viharfelhők....

Teljes rózsaszín ködfelhő borult a szemedre herceged érkezése után! Úszol a boldogságban, vidám vagy, szerelmes, hisz biztosra veszed, hogy ő életed párja! 

Aztán jön az első bukkanó!

Egy olyan helyzet, ami mindkettőtök életére kihat, ő viszont egyedül akarja meghozni a döntést jövőtökre nézve és úgy néz ki ebben a jövőben neked nem lesz helyed, hisz ő egy régimódi herceg és csak jól akar cselekedni!

Te viszont kitartasz, hisz szereted mint eddig még senkit, és biztosítod róla, hogy mellette vagy és együtt le tudjátok győzni ezt az akadályt, megtaláljátok a legjobb megoldást, hogy ne kelljen elválnotok, hisz csak most kezdődött és ez egy olyan szerelem amiért megéri harcolni... Ennél biztosabb még nem voltál soha semmiben! Ő kell neked és kitartasz bármi áron! Ő egyszer harcolt érted, hisz meghódította a szíved, legyőzte a sárkányt, átkelt az Óperenciás tengeren most hát rajtad a sor, hogy harcolj kettőtökért, a boldogságotokért, hisz döntésével mindketten csak boldogtalanok lennétek!

Az élet úgy hozza, hogy pár hetet külön kell töltenetek, de legalább van időtök átgondolni a helyzetet! Te mellette vagy, kitartasz! Minden egyes nap biztosítod őt erről és határtalan szerelmedről!

Aztán egy nap megtörténik a csoda! Rájön ő is, hogy melletted a helye, hisz úgy szeret ahogy eddig még senkit nem szeretett! Újra szerelmet vall, oly módon, hogy belesajdul a szíved, boldog vagy, mint még soha! Életed legszebb napját varázsolja oda neked két mondattal! Sőt, életed legszebb szülinapját! Ő a legszebb szülinapi ajándék, amiben valaha részed lehetett! Madarat lehet veled fogatni!

Pár nappal később kiderül, hogy az a kis akadály is elgördült az útból, ami generálta ezt az egész helyzetet! Még boldogabb vagy, most már biztos vagy benne, hogy semmi nem állhat közétek, hisz épp a legnagyobb akadályt gyűrtétek le! Együtt! Valami csodálatos érzés járja át a lelked, a szíved, egész belső éned! Kivirulsz, ragyogsz a következő napokban! Már csak pár napot kell kibírnotok külön, és a nagy ijedség után végre újra egymás karjaiba omolhattok! Már alig várod! Számolod vissza a napokat, és ahogy közeleg az a bizonyos nap, olyan izgatott vagy, mint 13 éves copfos kislány éned!

És eljön végre az a várva várt nap! Elvesztek egymás karjaiban, a másik szerelmes ölelésében, csókjaiban, legalább 20 percig fekszetek egymást ölelve és végre minden tökéletes! Értetek dolgoznak az angyalok, legyőztétek az akadályt, amiért boldogság a jutalom! Ragyogsz és ő ragyogtat, mint eddig még senki! Minden porcikád érte van, és érzi, hogy szereted és ő az az ember, akire mindig vártál! Álmaid tökéletes szőke hercege! Végre itt van a karjaidban!

De mint tudjuk az élet nem egy tündérmese... Hol lehet hát a baj?! És mikor következik be?!

Minden kislány arról álmodik, hogy egy napon jön majd a szőke herceg a fehér lovon és együtt ellovagolnak a mesebeli kastélyba, ahol boldogan élnek míg meg nem halnak!

Aztán ahogy cseperedünk megismerünk számtalan nemhogy nem szőke, de még hercegnek sem mondható jelöltet! Sorra törik össze a szívünk! De az összetört szív ellenére újra próbálkozunk, hisz ott lebeg szemünk előtt az a kislánykori álom, hogy el fog jönni, csak kitartónak kell lennünk és türelmesen várni! Várni és esélyt adni a rossz hercegeknek....

Ez megy éveken keresztül, jönnek és mennek az álruhás hercegek, de mi még mindig bízunk, hogy eljön az a bizonyos szőke, azon a bizonyos fehér lovon...

És egy nap megtörténik a csoda!

Megjelenik életünkben Ő! Az a bizonyos!

Ráeszmélünk, hogy kicsi copfos kislány korunk óta ő az akiről esténként álmodoztunk!

Ott áll előttünk teljes valójában! Szőke, kék szemű, erős, okos, szórakoztató, lehengerlő a mosolya és a modora is! Soha nem unatkozol mellette, mindig van közös témátok, megért és gondoskodni akar rólad.

Már az első vele váltott szó magával ragad, és a mennyekbe repít! A közelében nem érzed magad rosszul, mindig mosolyogsz, boldog vagy és nem akarsz hosszabb időre távol maradni tőle! Ő a tökéletes minden szempontból! Rövid időn belül közel engeded magadhoz, hisz ő is közel enged magához! Nem is lehetne másként, hisz annyira egy hullámhosszon vagytok, annyira egyek vagytok! Szikrázik köztetek a levegő, órákat beszélgettek, beférkőztök egymás gondolataiba, nem tudtok másra gondolni csak a másikra...

Romantikus randevúk, lopott percek és az a bizonyos első csók, aminek a gondolatába még hónapok múlva is beleremegsz! Annyira tökéletes és varázslatos minden!

Csodálatos érzés, hogy végre itt van melletted kislánykori álmod: a herceg fehér lovon!

Szerelmes leszel, úgy mint még soha senkibe! Elhiszed, hogy ő tényleg az igazi és veled marad, képzeletben már az esküvőt tervezed, leszáll a rózsaszín köd, amitől nem veszed észre az intő jeleket, hogy talán ez a herceg nem az a herceg, vagy csak annyira a jövőre koncentrálsz, hogy elfelejtesz élni vele a jelenben és nem veszed észre, hogy bizony a te tündérmesédben valami nincs rendben...